Mik a lehetőségeink egy nyilvános lövöldözés esetén?

Manapság nehéz úgy végignézni a híreket, hogy ne találkozzunk valamilyen lövöldözéssel kapcsolatos tragédiával, terroristatámadással vagy legalább a közelmúltban történt hasonló események felelevenítésével.

Nagyobb a valószínűsége, hogy nem csöppenünk ilyen szituációba életünk során, de muszáj beszélni róla, ugyanis tényleg egyre több ilyen tragédiáról hallani, ha kényes és ijesztő is a téma, naiv dolog lenne elkerülni.

Mi a legtöbb ember első reakciója? A természetes reakció általában a semmi, főleg egy impulzusokkal teli, nagyvárosban élő ember számára. Van egy angol kifejezés, a “normalcy bias”, mely az ember azon tulajdonságát írja le, hogy nem hiszi el, vagy nem érzékeli, éppen milyen szituációba is került. Minden egy bizonyos mintát követ a fejünkben, és azt feltételezzük, hogy a nap úgy fog folytatódni ahogyan mindig. Azonban ha ez a rendszer felborul (például egy ilyen támadás miatt), az agyunknak idő kell, míg feldolgozza a szituációt. Az agyunk legelőször például tűzijátékra vagy egyéb kevésbé fenyegető dologra fog gondolni, mint egy az életünket veszélyeztető támadóra.

Egy másik probléma még, hogy sokan úgy gondolják, a rendőrség vagy egyéb rendvédelmi szerv már rajta van az ügyön. Habár ezek a szervek megtesznek minden tőlük telhetőt, egy ilyen lövöldözés pár perc alatt lezajlik, és valljuk be kevés az esélye, hogy megérkezik a segítség, amikor szükségünk van rá. Ezért fontos, hogy kicsit tájékozódjunk a témában, készüljünk fel fejben amennyire lehet.

Megjegyeznénk, hogy az írásban semmi nem kezelendő tényként, minden személy és szituáció függő, ne vegyétek készpénznek a leírtakat, ez inkább amolyan gondolatébresztő akar lenni, hogy sajnos el kell gondolkoznunk manapság ilyen fajta felkészültségen is. A lehetőségeket és a jó döntéseket a szituáció befolyásolja, de nem árt azért magunkban mentálisan felkészülni, hogy esetleg fel tudjuk majd mérni, fussunk-e vagy elbújjunk, hova fussunk, mit csináljunk először, milyen menedéket keressünk, mik az opcióink, egyáltalán mire figyeljünk oda.

Ha nem vagyunk valamennyire tudatosak, könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a többi embert vakon követjük/utánozzuk, ami nem feltétlenül a legjobb megoldás. Például ösztönösen lefeküdni a földre, mint sok ember körülöttünk, vagy félelmünkben egy asztal alá menekülni csak tiszta célponttá tesz minket. Természetesen ha 50-en fekszenek le körülöttünk, és mi egyedül állva maradunk vagy futni próbálunk, szintén nem túl jó ötlet, ezért is említettük, hogy minden a szituációtól függ.

Ha egy fegyveres ámokfutó van a közelben, az első másodperceink akár a támadás végkimenetelét is meghatározhatják számunkra. Először is legyen annyi előnyünk, hogy mindig tudjuk mi történik körülöttünk, legyünk éberek. A helyzetfelismerés nagyon hasznos képesség. Tudd merre vannak a kijáratok, tudd honnan jönnek a lövések, vedd észre a gyanús, ideges embereket a környezetedben.

Egyszerűen hangzik nem? De a mai impulzusokkal teli világban, a mobiltelefonokba mélyedve, kevesen vannak tisztában környezetükkel.

Például: Ha egy “civilt” látunk egy étteremben a személyzeti ajtót használni, vagy egy moziban a vészkijáratot, akkor jobb őt szemmel tartanunk. Valószínűleg semmi különös, de ritkán előfordulhat, hogy rosszban sántikál az a bizonyos valaki.

Egyébként ezeket a keveset használt kijártatokat amúgy is érdemes felfedeznünk, megmenthetik az életünket. Legtöbben a főbejáratokon akarnak majd távozni, és a merénylő is pont erre számít.

Menekülj, Rejtőzz, Harcolj

Ha egy terrorista akció részesévé válunk, akkor emlékezzünk erre a három szóra. Ennek kellene lennie a cselekedetek sorrendjének. Először megpróbálunk elmenekülni, ha nem lehetséges, minél jobban elrejtőzni és csak legvégső esetben, ha nincs más opció, vesszük fel a harcot a merénylővel.

Menekülj

A legtöbb embernek az elrejtőzés az első természetes ösztöne. Azonban ha megtehetjük fussunk el az ellenkező irányba, mint ahonnan a lövéseket halljuk, kihasználva azokat a kijáratokat, amiket megjegyeztünk környezetünkben. Így kisebb lehet az esélye, hogy keresztezi egymást az utunk a támadóval. Bármilyen értékünk, iratunk akármilyen tárgyunk van, amit össze kéne kapni, felejtsük el, azok csak tárgyak, fókuszáljunk a túlélésre.

Ha a támadó látóterében vagyunk, ne egyenesen, hanem cikk-cakkban fussunk el, így nehezebb célpontok leszünk. Ez nem természetes reakció, de az ilyen merénylők általában nem kiváló lövészek, eltéveszthetnek egy mozgó célpontot.

Egy jó polgár kiáltásokkal felhívja mások figyelmét, hogy kövessék és ne maradjanak ott vagy meneküljenek a veszélyes zóna felé. Ezt természetesen csak akkor vállaljuk, ha biztosak vagyunk a dolgunkban. Ez kegyetlenül hangzik, de (ha pl. elbújtunk) ne mozogjunk, vagy próbáljuk meg segíteni a sérülteket, mielőbb el kell tűnnünk onnan, vagy túl kell élnünk rejtekhelyünkön, senki nem akarja, hogy mi legyünk a következő áldozat. Még a rendőrség is csak a támadó ártalmatlanítása után foglalkozik a sérültekkel.

Ha már teljesen biztosak vagyunk benne, hogy megúsztuk, mi már nem vagyunk veszélyben, akkor embertársi kötelességünk azonban segíteni a sérülteknek, akiknek tudunk, továbbá mindenképpen értesítsük a hatóságokat. Tehát ez is szintén szituáció függő, nem győzzük hangsúlyozni a helyzetfelismerés fontosságát.

(Fontos megjegyezni: Ha meglátjuk a rendvédelmi szerveket, ne rohanjunk oda és öleljük meg őket. Emeljük magasba a kezünket, ujjainkat széttárva, hogy jól láthatóak legyenek. Biztosítsuk őket arról, hogy nem mi vagyunk a fenyegetés. Kövessük minden instrukciójukat és arra távozzunk, amerről ők jöttek.)

Rejtőzz

Ha egy kijárat van és a támadó pont előtte áll, akkor a menekülés nem opció, ilyenkor a következő lehetőség az elrejtőzés.

Először is el kell tűnnünk a támadó látómezejéből. Az elrejtőzés nem feltétlen fedezéket jelent, elrejtőzésnél csak eltűnünk a látómezőből, de egy golyó így is eltalálhat. A fedezék esetében nem is látszódunk, és védve vagyunk a golyóktól is.

Egy épületben a támadóval egy szobában tartózkodva, asztal alá bújni halálos ítélet lehet. Próbálj meg másik szobába rejtőzni, még jobb ha zárhatóba. Ha nem zárható próbáljuk eltorlaszolni az ajtót, asztalokkal, székekkel stb. Kapcsoljuk le a villanyt, némítsuk le telefonunkat, és maradjunk csendben valamilyen akadály mögött, vagy egy szekrényben. Ha csendben tudod értesíteni a hatóságokat tedd meg. Ne reagálj utasításokra, ha csak biztos nem vagy abban, hogy elmúlt a veszély; előfordulhat, hogy a támadó így próbál előcsalni.

A fentiekkel nehezebb célponttá tetted magad, és mivel az ilyen merénylő általában minél gyorsabban akarja tettét véghez vinni, tovább haladhat könnyebb célpontok után.

Harcolj

Mi van akkor, ha nem menekülhetünk el és nincsen értékelhető rejtekhely a közelben? Nincs más választásunk, mint szembeszállni a támadóval (ha tényleg nincs más lehetőség!). Ez a stratégia nem mindig van kudarcra ítélve, van esélyünk ártalmatlanítani egy támadót, még ha fegyvertelenek is vagyunk. 2015 nyarán egy Amszterdamból Párizsba tartó vonaton, az utasok bátorságán múlott, hogy nem történt nagyobb tragédia. Jogos a felvetés, hogy katona is volt köztük, ezért tényleg nagyon meg kell fontolni szembeszállunk-e civilként, de ha csak ezen múlhat életünk, ne vessük el a lehetőségét.

Ha nem harcolunk, könnyű célpontok vagyunk, ha bármi módon ellenállunk, nehezebben kaphatunk halálos lövést.

Természetesen hatalmas előny, ha jártasak vagyunk valamilyen harcművészetben, küzdősportban vagy vannak önvédelmi ismereteink, de minden nemű agresszió a támadó ellen kizökkentheti őt. Ha tudunk oldalról vagy hátulról közelítsük meg és a fegyverére menjünk rá. Ha van segítségünk, érdemes egyszerre mindenkinek különböző irányból támadnia, és ha van rá lehetőség hajítsunk felé tárgyakat, melyek elől ki kell térnie. Valószínűleg nem fog tudni egyszerre több irányból érkező támadást kezelni a merénylő.

Ha megzavartuk a támadót, vagy esetleg sikerült a fegyverét is a keze ügyéből eltávolítani, sebezzük, támadjuk amíg meg nem hal vagy nem mozog. Ha életben marad kötözzük meg, és menjünk biztosra, hogy nem támadhat újra, amíg ki nem érnek a hatóságok. (A fent említett párizsi vonaton például addig fojtották le, míg el nem ájult, majd megkötözték és lefogták, míg a rendőrök kezébe nem került.)

Ezek nagyon nagyon nehezen hangzanak és azok is, de sajnos veszélyesebb időket élünk.

Még egyszer megemlítenénk, hogy a fent leírtak csak gondolatébresztőként szolgálnak, hogy a mai világban erre is fel kell készülnünk, ne érezzük magunkat a legnagyobb biztonságban mindenhol, és tegyünk meg annyit magunknak, hogy odafigyelünk környezetünkre. Ne tekintsétek a leírtakat konkrét instrukcióknak, egy ilyen támadás rendkívül összetett tud lenni, attól függően hol történik, és pl.: ne adja az ég, de ha több támadóval dolgunk, nagyon sok lehetőség felborulhat.

A lényeg, hogy próbáljunk mentálisan felkészülni, hogy ne sokkoljunk le, ismerjük fel a helyzetet, gondolkozzunk gyorsan a lehetőségeinket illetően, és ne vétsünk végzetes hibákat. Akár gyakran látogatott helyeinket is átgondolhatjuk, milyen kijáratokkal, fedezékekkel szolgálhat, milyen opcióink adódnak, ha ott ér minket a tragédia. Gyakoroljuk, hogy figyelünk a körülöttünk történő dolgokra, emberekre, észben tartjuk a kijáratokat, tudatában vagyunk környezetünknek. Ugyanakkor ne vigyük túlzásba, a paranoia senkinek nem kedvez, és feleslegesen se stresszeljük magunkat, nem azért íródott ez a bejegyzés, hogy  bárkit is megijesszen, hanem inkább elgondolkodtasson.

Forrás: doomandbloom.net cikke alapján
Kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons