Az eset, ami után egy powerbank használatára köteleztem magam

Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz.

Egy vallomás gyakorlatilag. Arról, hogy miért döntöttem még hónapokkal ezelőtt úgy, hogy nekem igenis indokolt egy powerbank megvétele.

Mint csillag az égen, annyi kiegészítő eszköz létezik manapság, amik így vagy úgy, de okostelefonunk “társaiként” szolgálhatnak. A legtöbbjük könnyen mellőzhető és akad olyan is, ami teljességgel felesleges lehet egy átlag felhasználónak.

Az ok, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szükségem van egy külső töltőegységre, az az életvitelemből fakadt. Fiatalként valamiért nélkülözhetetlen dolognak tartom, hogy ismerőseim és barátaim bármikor el tudjanak érni, illetve szükség esetén én is őket. Hosszas vitákat lehet folytatni arról, hogy ez mennyire helyes vagy egészséges, ugyanakkor az biztosra vehető, hogy a fiatalok nagy része, a hozzám hasonló folyamatos online kapcsolattal meríti telefonjának akkumulátorát.

Természetéből fakadóan a legtöbb ember a probléma bekövetkezte után keresi csak a gyógyírt, a megoldást és nem veszi a fáradtságot, hogy végiggondolva a helyzetet, előre felkészüljön a váratlan szituációkra. Pedig számos kellemetlenségtől menthet meg minket egy kis minimális előrelátás.

Az ominózus eset velem egy éjszakai hazaút során történt. Frissen költöztem egy teljesen idegen kerület, ismeretlen környékére.

Noha a nappali buszok menetrendjével ekkorra már tisztában voltam, az éjszakai közlekedés még meg tudott lepni és így esett meg velem, hogy túl haladván/elkerülvén az általam kívánt buszmegállót, egy teljesen vadidegen végállomáson szálltam le végül, az éjszaka közepén.

A telefonom lemerült, készpénz nem volt nálam és pechemre nem egy fülledt nyári estét választottam a kerület megismeréséhez.

Egyedül az új otthonom közelében lévő buszmegállót tudtam név szerint, ám annak feliratával egy menetrenden sem találkoztam a környéken. Útbaigazítási segítség igénybevétléhez sem folyamodhattam, hisz egy teremtett lélek nem volt akkortájt már az utcákon, csak a falként körém tornyosuló szürke panelházak helyenként világító ablakai jelezték, hogy még lakott területen belül járok.

Szerencsére kártya volt nálam (azon pedig használható egyenleg, mert valljuk be, ez sem mindig alapvetés1) így egy negyedórás kóborlás után leinthettem egy taxit, akinek köszönhetően épségben hazajuthattam (igaz két órával később mint terveztem és anyagilag sem volt éppen életem legkedvezőbb utazása).

Elkerülhető lett volna ez a kis “kaland”?

Természetesen igen. Előre kellett volna gondolkodnom és számításba vennem, hogy  telefonom nem bírja már szuflával napokig a folyamatos használatot.

Ezt követően döntöttem úgy, hogy biztonságosabb, ha egyfajta ‘B’ tervként, mindig tartok magamnál egy külső akkumulátort, mellyel feltölthetem merülő mobilomat.

Hogy követni kellene e a példámat?

Nem feltétlen. Sőt, ha magadat precíz és minden helyzetre felkészült embernek tartod, akkor nem is szükséges.

Ha viszont hozzám hasonlóan néhol szétszórt, spontán alak vagy, aki könnyen feledkezik meg eszköze folyamatos töltéséről, mindenképp tanácsos meggondolni, hogy megéri e hazafuvaroztatni magad, minden egyes hasonló bakinál.

Kicsit más szemszögből nézve, ha nem szokott baj lenni a telefonod akkumlátorának töltöttségével, akkor is két pizza áráért biztosra mehetsz, hogy véletlenül se kerülj a fent leírt helyzetbe!